Búcsúlevél a Meddőségnek

 Kedves Meddőség!

Amikor hivatlanul beállítottál hozzánk, először azt hittem, azt jelented, hogy soha  nem élhetem át a terhesség, a szülés és a szoptatás csodáját, amire egész életemben vágytam. Hónapokba telt elhinnem, hogy nem ezt jelented. Most már csak 8 nap választ el minket attól a terhességi teszttől, amihez eddig a legtöbb reményt űzhetjük. Most szeretnék elbúcsúzni tőled. Meglehet, hogy hamarosan örökre kilépsz az életünkből. De ez nem egy indulatos búcsú. Szeretném megköszönni, amiket adtál.

Hallottam, hogy sok párkapcsolatot tönkre teszel. A miénket megerősítetted. Nem mondom, hogy nem voltak mélypontok. Amikor én vígasztalhatatlanul zokogtam és a világ legjobb férje tehetetlenül ült mellettem. De még ezekkel együtt is őszintén mondhatom, nagyon sokat tanultam az elmúlt 17 hónapban a szeretetről. Megtanultam, hogy lehetek kiszolgáltatott és gyenge és száz százalékosan számíthatok a Szerelmemre, a Társamra. De közben arról is sokat tanultam, hogy mennyire erős vagyok. Hogy sokkal többet bírok, mint gondoltam. Sokkal fegyelmezettebb tudok lenni és bátrabb. Azelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz cigi, alkohol, kávé, cukor stb nélkül jól lenni és hogy ilyen egészségesen fogunk étkezni, élni. Miattad kezdtünk el együtt jógázni, ami csodás közös hobbink lett. De meg sem próbálom inkább felsorolni, mennyi apró és nagy dolgot megléptünk, amire te adtál okot és a Kisbaba utáni vágy adott erőt. Mind a ketten egyre jobban vagyunk, mióta az életünkben vagy, mert küzdenünk kellett, fejlődnünk kellett, együtt.

Adtál még valamit, amit úgy érzem, meg kell köszönnöm. Adtál lehetőséget az önsajnálatra. Nem fogok hazudni, én ezt a lehetőséget, ahogy manapság mondják a fiatalok: kimaxoltam. Én fülem hegyéig dagonyáztam az önsajnálatban. Én élveztem a dühömet. Én haragudtam a világra, hogy olyan igazságtalan, hogy másoknak miért jön össze olyan könnyen és nekünk miért olyan nehéz és mennyire nem ezt érdemeljük. Irigy volta és gonosz dolgokat gondoltam másokról. Dagonyáztam az önsajnálatban, néha teljesen elvesztettem önmagam ebben az érzéseben. Most, hogy tőled elbúcsúzunk, most ettől is elbúcsúzom. Onnantól kezdve, hogy tőled elbúcsúzunk, nekem mindenem megvan, amire valaha vágytam. Nincs szükségem semmi másra az élettől, csak tőled szeretnék elbúcsúzni. Nem tudom, milyen lesz önsajnálat nélkül élni. Talán picit félek is tőle. Ahogyan félek attól is, hogy nem leszek olyan jó anyuka, amilyennek képzelem magam... 

Mindennél jobban szeretnénk elbúcsúzni tőled és elkezdeni egy egészen új fejezetet, amiben szintén fejlődünk és erősödünk, de már nem miattad, hanem Őmiatta, aki érkezik hamarosan. Szeretnélek kitessékelni és becsukni mögötted az ajtót. De ki tudja, mit hoz a jövő. Nem tudunk jobbat, mint reménykedni.  Köszönöm, amiket tanítottál. Úgy érzem, téged is kimaxoltunk és készen állunk a következő fejezetre.