Kampánycsend

 Talán mindenki útján eljön egy pont, amikor azt érzi, hogy egy hajszál választja el attól, hogy konkrétan bedilizzen. Egyszerűen túl sokat gondolkoztam a témán. Néha azon kaptam magam, alig várom, hogy dolgozzak, mert az az egyetlen időszak, amikor nem ezen gondolkozom. Szuper, hogy szeretem a munkám, de ha az a legjobb rész a napban, akkor az életemben valami nem stimmel. Nem történt semmi extra. Szimplán csak rápörögtem a témára, de annyira, hogy már nem az akaratom, hanem a centrifugális erő vitt tovább, én tehetetlenül pörögtem és pörögtem. Ekkor határoztam el, hogy 1 hét teljes baba-projekt csendet irányozok elő magamnak. Ezt hívtam így: kampánycsend.

Értem van és tőlem van. Ajándék tőlem magamnak. Egy szabályrendszer, amit kitaláltam és hétfő reggeltől vasárnap estig életbe léptettem. A szabály igazából annyi volt, hogy nem olvasok és nem beszélek a babavárás témáról egy hétig. Mindez magával hozta, hogy hiába érkezett meg pont a héten az IVF könyv, nem nyitottam ki. Nem olvastam el a fb csoportok posztjait. Bár voltak gondolataim, de nem osztottam meg sem a férjemmel, sem a barátnőimmel. Itt sem írtam. Nem gugliztam semmire a témában. Nem csináltuk a termékenységi jógát, nem csináltam reggel és este a babaváró meditációkat. A vitaminokat sem lelkiismeretesen szedtem, csak úgy kábé (elég szarul is fest a vitaminos füzetben a sok pipálatlan rublika, de hát most már ez van). Sőt, még egy üveg bort is elfogyasztottunk ketten és 3 szál cigi is valahogy bekerült a képbe. Magyarán úgy csináltam, mint aki nem is tervez babát. 

Erőltetés volt részemről, főleg az első napokban. De idővel könnyebb lett és tényleg pár nap után már nem ekörül forgott minden gondolatom. Pihentem. Agyban. Nagyon-nagyon hálás vagyok magamnak, hogy ezt meg tudtam adni - szóismétlés - magamnak.   

Most újra hétfő reggel van, újra lelkiismeretesen ülök a vitaminos füzet fölé, külön polcra, központi helyre pakoltam a babás könyveinket, és szépen összerendeztem új mappába az összes eddigi orvosi papírunkat. Mához két hétre megyünk az új dokihoz, az új kórházba, abban a reményben, hogy már a kövi ciklusban elkezdhetjük a lombikot. Feloldottam a kapmánycsendet, de törekszem arra, hogy egyensúlyban tartsam magam, ne billenjek át megint a túlpörgés oldalára.