Titoktartás igen vagy nem?

   A nehezített teherbeesés útján járók többnyire hónapokon vagy éveken át cipelnek úgy ezt a hatalmas terhet, hogy arról csak a közelebbi rokonok és barátok tudnak. Vajon miért teszünk így? Itt ezt a blog, amit lelkesen írok, mert segít nekem és talán majd másoknak is, de nem osztom meg az ismerőseimmel. Alig tudják páran, hogy babáért küzdünk már tavaly május óta. Két barátnőm tudja, és az anyukám. Legalábbis tőlem ennyien tudják. Önvédelem? Vagy szégyenérzet?

    Úgy érzem, kicsit in the cupboard vagyok és érik egy coming out. De azt viszont visszacsinálni már nem lehet, úgyhogy ezerszer inkább még kotlok a döntésen. Mert ez tényleg olyan picit, mint egy LMBTQ coming out. Nem mondom embereknek, mert szégyellem, mert nem tudom, mit szólnának rá, mert nem szokás ezt annyira mondani. Mindeközben elvágom magam sok lehetséges támogatástól is. Talán sokan kifejezhetnék, hogy mennyire szurkolnak nekünk és ki tudja, hány ismerősöm van hasonló cipőben, hasonlóan a szekrényben megbújva. 

  Persze nem szívesen fogadnám a kéretlen tanácsok özönét. Meg a mi a helyzet, hol tartotok? kérdéseket sem. De most, hogy végre igazán rajthoz állhatunk, mert elkezdjük a lombikot (nagyon remélem!!!), most jól esne egy kis szurkolás. Jól esne hallani, hogy gondolnak ránk, hogy minden rendben lesz, hogy tuti sikerül, és leginkább azt, hogy csodás szülők leszünk.

 Az is aggaszt, hogy a munkámból mennyit fogok "hiányozni" és erről akkor most pszichológusként szólnom kéne előre a beszélgetőtársaimnak vagy sem? Már az inszemeknél is rosszul éreztem magam attól, hogy nem tudtam egy hétre előre megmondani, hogy melyik napra érnek meg a tüszők, tehát melyik lesz az a nap, amikor nem leszek. Az csak a 2 nappal korábbi UH-on derül ki.  Nem szoktam amúgy lemondani. Beteg sem szoktam lenni, utazni pláne nem, szóval megszokták, hogy elérhető vagyok és ott vagyok. De a baba abszolút prioritást élvez a munkámhoz képest, ezért a jövőben valószínűleg le fogok mondani időpontokat és szeretnék már előre megértést és türelmet kérni. De megint itt ez a fránya titkolózás.

Vajon minket véd vagy másokat tehermentesít, hogy nem beszélünk a kezelésekről?