Hullámvasút

 

Az ember lánya minden TwoWeekWait időszak elején elhatározza, hogy ezúttal nem bújja a netet a korai terhességi jelek után kutatva. Hogy hogy jutunk el mégis oda, hogy hajnali háromkor a kanapén kuksolva a google-t faggatjuk, csak a Jóisten tudja. Persze tök felesleges, mert már régen kívülről tudjuk. Nem ma kezdtük... Hiába mondja mindenki, hogy foglald el magad mással, ne figyeld folyton a testedet, hiába. Hogy ne figyelnéd?! Hogy ne elemeznél ki minden kis belenyillallást, minden émelygést, minden mellfeszülést? Vajon ez még a progeszteron kúp miatt, vagy már a HCG? Ha HCG, akkor még az Ovitrelle lehet, vagy esetleg... ? Esetleg... Reménykedni sem mersz. De közben muszáj reménykedned, hiszen lehet, hogy valaki már ott van benned és számít rád! Erről is faggatom a google-t. Így futottam bele pszichológiai kutatásokba, amik szerint a nők 30% komoly depressziót él át ebben az időszakban a stressz és a hormonkezelés együttes hatása miatt. Más kutatások ezt azzal egészítik ki, hogy a termékenységi problémákkal és kezelésekkel járó stressz bizony azonos mértékű azzal, amit egy rosszindulatú daganattal való küzdelem okoz. Nem volt még részem az utóbbiban, de belegondolva... ugyanúgy kiveszik a kontrollt a kezedből, ugyanúgy orvosoknál töltöd minden idődet és költöd el minden pénzedet, ugyanúgy beszedsz, megveszel, magadba szúrsz bármit, ennek rendeled alá az egész életed, elmész alternatív gyógyászatra, elmész pszichológushoz, közben a világ elől eltitkolod és úgy áll a feje tetejére az életed, hogy nem tudhatod, mikor lesz vége, egyáltalán kijössz-e ebből valaha. Mindezeket számbavéve nem csoda, ha az ember lánya az éjszaka közepén, két munkanap között is alvás helyett netezik vagy bőg, utána vagy inkább közben, szidja magát, hogy miért nem optimista. Miért nem? Ha hónapról hónapra, évről évre neked valami újra és újra nem sikerülne, mennyire tudnál optimista lenni? De nekünk persze muszáj...

Ezért választottam itt ezt a képet: a hullámvasutat. Mert azt hiszem, ez nem lehet másmilyen. Egyik nap sírunk, másik nap megtaláljuk a hitünket a jövőben. Vagy méginkább egyik órában így, másik órában amúgy.

Egy dolgot szabad csinálni: Bármit!

   Egy mondat nagyon megmaradt bennem abból a videóból, amit Pataki Zitáék forgattak az inszeminációról. (Örök hála érte Nekik, szuper-értékes kisfilm!) Szőnyi doktorúrral beszélgetve Zita feltette a nagy kérdést: mire figyeljenek, mit csináljanak, vagy ne csináljanak a nők az inszem utáni két hét várakozás alatt. A válasz pedig tömören és egyszerűen így hangzott: "Bármit, ami eltereli a figyelmüket arról, hogy terhesek lettek-e vagy sem!" 

  Úgy vélem, hatalmas empátia és tapasztalat van ebben a megszólalásban a doktorúr részéről. Éreztem, hogy tudja, milyen óriási nyomás alá helyezzük ilyenkor magunkat és talán arról is van szakmai véleménye, hogy ez az öngenerált stressz mennyire káros a folyamatra - bár ez konkrétan nem derült ki, lehet, hogy csak én teszem hozzá.

  Amikor az első nála csinált inszemre készültem, még ennek ellenére is megkérdeztem, hogy akkor most mit szabad és mit nem és a szemembe nézve teljes magabiztossággal azt mondta: nem kell kímélnie magát, nyugodtan élje úgy az életét, ahogyan eddig. (Egy dohányos, bulizós, drogozós, munkamániás csajnak nyilván nem ezt mondta volna, de rajtam látszott, hogy fel vagyok készülve és igazából tényleg arra van szükségem, hogy valaki azt mondja: nyugi. 

  S még ennek ellenére is a harmadik inszem után nem bírtam magammal és feltettem a kérdést az egyik lombikos csoportban, hogy szerintük mehetek-e 2 nappal utána jógázni? Hülyeség volt. Természetesen az emberek fele azt mondta, hogy ne menjek. Tudtam, hogy nincs igazuk. Az emberek másik fele tapasztalatokkal alátámasztva írta, hogy direkte jót tud tenni. Elmentem. De a jóga óra két harmadát azzal töltöttem, hogy paráztam azon, hogy most mekkora nyomást fejtek ki a pocimra és úristen, nehogy most akarjon megtapadni és emiatt ne tudjon... Baromság. 2 nap után még nincs megtapadás és egészen biztos, hogy nem egy végtelenül gyengéd és lassú yin jóga óra miatt nem fog. Mégis féltem. Nagyon nehéz ezeket kikapcsolni, ezért is írok most erről. 

   Mindent meg akarunk tenni és nem igazán van mit. Meleg zoknit és derékmelegítőt hordok, mert a meleg segít a jó vérkeringésben és a jó vérkeringés segít megfelelő állapotban tartani a méhnyálkahártyát. Ugyanezzel a céllal indítom a napot mindig fehérfagyöngy teával - egész megszerettem már az ízét. Szedek D, B, E vitamint, cinket, szelént, Q10-et, omega 3-at, calcium flouratumot, L-arginint és ezek mellett mindent, amit a doki felírt (Utrogestan, Duphaston, Aspirin protect és InoFolic). Nem emelek, nem megyek hegynek föl gyalog, és még sorolhatnám, de igazából mindez teljesen placebó (najó, a vitaminok, hormonok nem) és arra való, hogy megnyugtasson.

   Valójában minden azon múlik, hogy a petesejt és a hímivarsejt egészséges-e. Ha igen és ha találkozniuk is sikerült, akkor ők már intézik a dolgot. A tested pedig bölcsen védeni fogja az ő kettősüket minden áron. Pihenj, katona. Nem tudod elrontani. 

Bizonytalanság

  A második inszem utáni 2 hetet egészen jól bírtam. Azt mondtam magamnak, várjuk a lottóhúzást és kész. Előre lefoglaltam időpontot HCG vérvételre és az a nap volt az eredményhirdetés napja. Addig pedig egyszerűen mindent jól kell csinálni és nem gondolni az eredményre. Muszáj és kész. Akkor is, ha semmi értelme, mert kiderül majd, hogy nincs macska... illetőleg baba :)

Akkor szembesültem vele, hogy a bizonytalanság miatt érzett feszültség nagy részét elfojtottam, amikor megjött a negatív eredmény és a férjem miután megölelgetett, azt mondta, most elugrik valahova, de 10 perc múlva itt lesz. Nyilvánvaló volt, hogy hozni akar nekem valamit, de nem tudtam, hogy mit és nevetséges módon az volt az a pont, amikor potyogni kezdtek a könnyeim és szégyenkezve motyogtam: "én értem, hogy hozni akarsz nekem valami meglepetést, de nem tudom, mit és én esküszöm nem bírok ki még 10 perc bizonytalanságot". Hát nem aranyos? Előtte 2 hétig könnyek nélkül bírtam, de az a 10 perc már sok volt. Így esett, hogy nem kaptam virágot, de kaptam nagyon sok ölelést és sok-sok zsebkendőt.