Valamiért sosem vigyáztam úgy a saját testemre, ahogyan az állataim testére vigyáztam és ahogyan majd a babánkra is fogok. Valamiért az önszeretet a testem felé nehezen megy.
Elvileg az aktuális szépségideál keretein belül "csini alakom" van. Mégis valahogy nem tudom szépnek látni. Szeretem fényképezni a főztömet, vagy visszaolvasgatni az írásaimat, de nem szeretem nézni a testemet. Annyi hibáját látom kívül is és ami a belsőt illeti: annyiszor, de annyiszor hagyott már cserben, vagy vallott kudarcot a méhem. Nem igazán tudok már bízni bennem. Olyan, mintha a testem az ellenségem lenne, aki felett győzedelmeskedni akarok a sok vitaminnal, orvosi segítséggel.
És nagyon nehezen, de bevallom itt a senki előtt: Félek a terhességtől, mert nem tudom, vajon jó hely lennék-e valakinek?
Szeretném olyan szépnek látni a testem, amilyen tökéletesen szépnek a Kiskutyám minden vonását látom, aki tényleg maga a természetes tökély. Szeretném szeretni a saját apró tökéletlenségeimet úgy, ahogy a Férjem testének minden apró részeltét szeretem.
Nem tudom, hogyan kell. Ott kezdem, hogy vezetett relax videókat keresek a témában a youtube-on... Aztán majd beszámolok a fejleményekről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése