Vádlottak padján

   Az eredményhirdetés, a lottóhúzás, vagy köznapian szólva a HCG vérvétel napján és az azt megelőző napokban egyre erősebben eluralkodott rajtam egy érzés, amit talán a reménykedéstől való rettegés szavak írnak le a legjobban. Úgy láttam önmagamat, mint aki egy cellában ül egyedül és a rácson túl valaki a cellám kulcsát pörgeti az ujjai között. "Mmmmm..... lehet, hogy ma kiengedlek... De az is lehet, hogy nem.... Még nem döntöttem el..." - és gonoszul mosolyog hozzá. Kínoz azzal, hogy reményt kelt. El akarom hinni, de annyira félek a csalódástól, hogy inkább nem akarom elhinni. Közönyt tettetek. Mi mást tehetnék? Csavarodjak a rácsokra könyörgőn?

Fogalmam sincs, miért vagyok ide bezárva. Mit követtem el? Igen, a termékenységi nehézségek pont olyanok, mint egy büntetés, amit nem tudod, miért kapsz. Talán egy súlyos betegség is ilyen, csak azt még nem éltem át. 

   Valószínűleg csak képzelem, ahogy anyukák összesúgnak a hátam mögött és azt találgatják, vajon nekünk miért nincs gyerekünk. Bár amikor egy volt évfolyamtársam (két kislány anyukája) azt mondta még évekkel ezelőtt, hogy "nem lehet, hogy azért nem jön a baba, mert annyi állatotok van, hogy már nincs több energiád, amit rá áldozhatnál?" hát, egy ilyen mondat után elég nehéz nem belelátni a hibáztatást. "Nem tudom." - válaszoltam. Azóta gondolatban már sokszor kiabáltam a szemébe: akkor szerinted most mit kellene tennem? vágjam be egy menhelyre a kutyáimat? akkor attól jobb anya-alapanyag lennék? 

   Ez csak egy hülye gondolat volt a részéről, amire valószínűleg már nem is emlékszik, de én azóta hordom a lelkemben ezt a gondolatot. Vajon ez a hibám? Hogy túl sok állatot fogadtam örökbe?

  A pszichológusom azt mondta tegnap, hogy a börtönőr, akit elképzeltem, valójában nekem egy részem. Én tiltom le magamnak a babát valamiért. Segíteni akart nyilván, de újabb vádat hallottam ebben a mondatban. Akkor mégiscsak én csinálom rosszul. Mikor érnek már véget a vádaskodások? Mikor jelenti ki valaki nyíltan, mindenki füle hallatára, hogy nem ez én hibám?