Az elefánt a szobában. Amiről még a lombikos-inszemes csoportokban sem beszélünk. Mi lesz a szeretkezésekből, ha a babaprojekt átveszi az uralmat az életünk felett? Ahogy egy kedvenc vloggerem mondta: when lovemaking becomes babymaking.
Egy több éves stabil kapcsolatban amúgy is nehéz. Egyszerre legyél dolgozó nő, háziasszony, támogató feleség, barát, rokon, gazdi, és mindezek után éjjel szenvedélyes szerető. Hát, köszönjük szépen, 24 órából áll a nap és jó lenne ebből legalább 6-ot aludni is (mmmm.... inkább 7-et....). Főleg azoknak nehéz - mint nekem is - akiknek a megfelelési kényszer úgy alapból áthatja az életünket. Jó akarok lenni. Mindenben. Oda akarok figyelni. Mindenre. Is.
Na és akkor erre jön rá az, amikor elkezdi először az ovulációs teszt megmondani, mikor szabad és mikor nem. Utána az andrológus a spermavizsgálat miatt. Majd a nőgyógyász az inszemek és lombikok előtt. Most 3 napig nem szabad, most 5 napig nem szabad, persze mindig pont olyankor, amikor épp hormonálisan nagyonis lenne kedved. Utána az inszem után viszont parancsba adják, hogy tessenek "együtt lenni" még ma este. Nagyon romantikus. Majd jön a várakozás 2 hete, amikor mindent megteszel, hogy támogasd a beágyazódást és félsz, hogy a legkisebb mozgás is ronthatja az esélyeket. Elvileg nem rontja, utánaolvasol, lecsekkolod ötször, de mi van ha...? Mi Van Ha?! Utána jön a nem várt vérzés, a fájdalom, a gyász és akkor is ki a fenének van kedve. Röviden: amikor kedved lenne, akkor le van szabályozva, amikor meg lehetne, akkor mindig van valami.
Ilyen körülmények között a kapcsolat egyik legfinomabb részét elveszíthetjük. De nem törvényszerű!!! Magunkon inkább kicsit azt figyeltem meg, hogy felértékelődik. Kicsit olyan, mintha távkapcsolatban élnénk, csak ritkán lenne lehetőségünk találkozni. Nehezített pályán vagyunk. De ez önmagában nem jobb vagy rosszabb. Kreativitást igényel. Többet kell beszélnünk róla. Több energiát kell beletennünk, hogy akkor is szerelemmel forduljunk egymás teste felé, amikor kívülről tudjuk egymás orvosi adatait. Igen, azt hiszem, az messze nem "normális", hogy egy férj képben van a felesége méhnyálkahártyájával, ciklusával és tüszőivel eközben a feleség pedig a hímivarsejtek számával, mozgásával, morfológiai és egyéb adataival. Nem annyira romantikus alapból. De lehet az! Tele rakhatjuk ezt a nehéz utat is szerelemmel. Amikor épp nem szabad, akkor is kifejezhetjük, hogy mennyire hiányzik és milyen jó lesz majd, ha lehet - mindeközben nem két külön földrészről csetelünk, hanem egymás mellett fekszünk az ágyban és csak azért nem engedjük meg magunknak, mert így van nagyobb esélyünk a kisbabánkra. Szerintem ez igenis romantikus és szép. Szeretetből tesszük, hogy nem tesszük.
Aztán még ott van a férjed és a kis pohár esete. Steril vizelet gyűjtő edény a tisztes neve - már ezt is megtanultuk. Patikában lehet kapni, nincsen benne semmi ciki. Időbe telt, míg rájöttünk - mert sajnos erről sem szokás beszélni - hogy sehol nincs az leírva, hogy a férjednek kettesben kell lennie a pohárkával. Akár otthon, akár az intézményben történik is a pohárkával való elvonulás, szerintem fontos tudni, hogy Te is ott lehetsz és lehet ez is egyfajta szeretkezés. Elég speciális, nem mondom. De lehet erotikus, és lehet tele szerelemmel ez a része is a dolognak.
A rögtön-jött-a-baba és a becsúszott-a-baba pároknak a szülés előtt és után kell majd először szembesülni vele, hogy a szexualitásuk alkalmazkodni kényszerül a megváltozott körülményekhez. Mi már vérprofik leszünk addigra. Miben is...? Abban, hogy nehezített körülmények között is megőrizzük a szerelmet és egy kis csipetnyi szenvedélyt. Mint egy pici gyertyalángot, amiből tábortüzet lehet gyújtani, ha végre lesz rá idő. Van, hogy jobban megy, van hogy nehezebb. De megyünk szépen előre az úton és igyekszünk.
Nagy László:
Ki viszi át a szerelmet?
"Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése