Nem sikerült a harmadik sem. Mivel délután dolgoznom kell és elhatároztam, hogy munka végén nézek csak rá az emailekre, ahova a hcg vérvétel eredménye érkezik. Átállítottam a telefonomat is, hogy ne jelezze, ha email jön. Önfegyelem az egekben. Aztán egyszercsak jött a megérzés és az email érkezése után 1 perccel egyszerűen muszáj volt rákattintanom a gmail-re és ott volt.
A vér lüktet a fülemben, a mellékvesém termelte stresszhormonoktól a látásom homályos. Elsőre egy nagyon magas számot tudok kiolvasni és egy pillanat tört részére elönt a mély nyugalom, megkönnyebbülés, és a világegyetemben érezhetően a helyére kattan valami. Mert terhes vagyok. Közben persze elakad a lélegzetem is. Érzem, hogy meg kell találnom a hangszálaimat, hogy hozzá tudjak szólni a férjemhez. De aztán annak a csodálatos pillanatnak a következő tört részében rájövök, hogy az a szám a referencia érték. Az én számom most is 2,7, ahogyan legutóbb is volt. Sosem szerettem a kettes számot. Most meg egyenesen utálom.
De hát ez van. Némán a férjemre nézek, nem vett észre semmit. Nagyon dolgozik, mert holnaptól két hétig szabin lesz és most millió dolgot kell befejeznie. Édes szívem, annyira szeretem. Még ma reggel is milyen gyengéden becézgette a hasamat. A most már tudom: üres méhemet. Nem tudom, honnan veszi ezt az elemi bizakodást még így a 3. inszem utáni hetekben is. Csodálom érte és hálás vagyok, hogy ő teljesen őszintén végig hitte, hogy sikerül. Megvárom a rossz hírrel a munkaideje végét.
Nem sírok. Megdermedtek a vonásaim.
Kényszeresen keresem, mi a jó a helyzetben. Egyet találok is: nem kell már kímélnem, óvnom magam, nyugodtan mehetek az eddiginél intenzívebb jógára is holnap. Kipróbálok egy újat! Ez kicsit felvidít. Felgyalogolhatok a hegytetőre a kutyámmal és nem kell attól félnem, hogy túlerőltetem magam. Ez is jó gondolat. Szeptember elején megyünk egy új dokihoz, akiről csupa jót hallottunk és bízunk benne, hogy nem lesz több tökölés, kezdhetjük a lombikot már a következő ciklusban. Bízom az IVF-ben. Bízom a testemben! Most egy teljes ciklus pihenés jön. Mehetünk strandolni. Akkor szeretkezünk, amikor akarunk. Egy hónapig látnom sem kell semmilyen hormontablettát vagy hüvelykúpot vagy szurit. Egy hónap teljes pihenés, feltöltődés. Az utolsó hónapunk még a kisbabánk előtt, aki jönni fog... hamarosan...
Nem sírok. Nem sírok, nem sírok...
Majd azért este, ha nem kell már összetartanom magam, majd azért nagyon fogok sírni... és nem leszek vele egyedül. Valahol mélyen lélekben velem lesz sok-sok sorstársam, sok-sok női erő és támogatás. Sok-sok nő, akiknek már sikerült, de akik sokszor sírtak úgy, mint én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése