Nyugalom

Nyugalom. Furcsa vendég nálunk. Nem ez az első szó, ami a mesterséges megtermékenyítésekről és beültetésekről eszünkbe jut. Most mégis itt van. Valószínűleg a napi többszöri termékenység-meditációk eredménye és a jógáé és a szerelememé: nem aggódom már.

Tény, hogy nem tudom, ez az inszem lesz-e életünk új fejezetének kezdete, vagy kell még egy kör és még egy kör és még nehezebb körök. De ez valahogy most nem tűnik fontosnak. Nem zavar, hogy nem láthatom, mi vár ránk a következő kanyar után. Mert maga az út már valódinak érződik a lábaim alatt. 

Érzem a lelkemben az átalakulást. Egyre jobban fókuszálok magamra, magunkra. Ezt nevezi az egyik fertility coach "pre-mester"-nek. Készülődünk, lassulunk, hangolódunk a babánkra. Elfogadjuk, hogy nem tudjuk, mikor jön.

A munkám, ami eddig a legtöbb figyelmemet és energiámat magába itta, mostanra kikapcsolódássá vált, amit szeretek, de nem viszek túlzásba. Nem is nagyon jönnek most új emberek. Korábban pánikba ejtett volna, ha csak ennyit dolgozom. Most viszont érzem, így van jól. Biztonságban vagyok - bár ezt naponta át kell gondolnom és megbeszélnem magammal, de lényeg, hogy a végén erre jutok minden nap: biztonságban vagyok. Várom a babánkat, az ajándékunkat, a megtisztelő feladatunkat, a lelket, akinek dolga lesz itt. Készülök, hogy neki adjam a testem, az életem.

Ahogy én készülődöm a láthatatlan függönynek ezen az oldalán, valaki odaát, végtelen szimmetriában velem, ugyanígy készülődik. Nem látjuk egymást, de megtanultam már a gyászaim közepette, hogy a függöny mögött ott vannak mind, akiket itt már nem látunk. 

Kanyarog az út előttünk és alig látunk pár méternél tovább. Talán mindig így van ez és csak illúzió, hogy tervezhetjük az életünket. Felbecsülhetetlen értékű tanulás ez nekem. Jobban a jelenbe tesz, mint bármi más azelőtt. 

Elnézem ezt a képet a kanyargó útról és látom, hogy nem egyedül mendegélek rajta. Minden lépés, amit a szerelmemmel kéz a kézben teszünk, nekem az itt és mostban tökéletesen elég a boldogsághoz.